Odmah po osnivanju mađarskog Kulturno-umetničkog društva „Srem“ jedan od prvih zadataka predsedništva bio je istažiti istoriju i doći do saznanja o naseljavanju i životu Mađara u Sremskoj Mitrovici i Laćarku.
I pored svesrdne pomoći i konsultacija sa dugogodišnjim istraživačem prošlosti Sremske Mitrovice i Srema mr Živkom Popovim, sa Arhivom Srema i zapisima iz rimokatoličke crkve Svetog Dimitrija, nažalost nisu pronađeni nikakvi pisani zapisi o doseljavanju Mađara na ove prostore. Jedini pisani trag je u crkvenim knjigama gde se može videti da su na ovim prostorima živeli Mađari krajem 17. veka. Tada je krenulo istraživanje i prikupljanje istorijskih podataka od starijih sugrađana pripadnika ove etničke zajednice.
Po njihovom predanju u Sremskoj Mitrovici je na prostoru današnje pomoćne zgrade železničke stanice bila mađarska škola, a poslednje generacije koje su je pohađale rođene su krajem 19. i početkom 20. veka. U Sremskoj Mitrovici mađarske porodice su uglavnom živele na dva različita kraja grada. Jedni na takozvanoj Malti koja je tada nosila naziv Mađarski šor i obuhvatala je više ulica (današnji 1. novembar i okolne ulice), dok je drugi deo porodica bio naseljen na Crvenoj česmi. Mađari sa Malte su se okupljali u kafani „Kod Julke“-današnji bife „Malta“. Veliki broj članova ovih porodica bio je zaposlen kod zemljoposednika na salašu Érem (današnji Erem). Takođe, Mađarski šor je postojao i u Laćarku gde su u više ulica živele mađarske porodice, a obuhvatao je prostor na kojem se danas nalazi OŠ „Triva Vitasović Lebarnik“ i ulice u okolini škole. O Mađarima koji žive na Crvenoj česmi nema podataka.
U saradnji i konsultacijama sa istoričarima iz Novog Sada, došlo se do saznanja da su pisani zapisi u nekom periodu premešteni na jednu od tri moguće lokacije Zagreb, Sarajevo ili Peštu.
A magyarok betelepülésének története Szávaszentdemeteren
Közvetlenül a Szerémség Magyar Művelődési Egyesület megalakulását követően az elnökség egyik első feladata az volt, hogy feltárja a szávaszentdemeteri és lacsarkai magyarok betelepülésének és életének történetét. Annak ellenére, hogy teljes körű segítséget kaptak és konzultáltak dr. Živko Popovval, a Szerémség és Szávaszentdemeter múltjának régóta kutatójával, továbbá a Szerémségi Levéltárral és a Szent Demeter római katolikus templom feljegyzéseivel, sajnos nem találtak írásos adatokat a magyarok betelepüléséről ezen a vidéken. Az egyetlen írott nyom az egyházi anyakönyvekben található, amelyek tanúsítják, hogy a magyarok a 17. század végén már éltek itt.
Ekkor indult meg a történelmi adatok gyűjtése és feldolgozása az idősebb helyi magyar közösség tagjainak elbeszélései alapján. Elmondásuk szerint Szávaszentdemeteren a mai vasútállomás melléképületének helyén magyar iskola működött, amelynek utolsó nemzedékei a 19. század végén és a 20. század elején születtek. A városban a magyar családok főként két városrészen éltek. Az egyik a úgynevezett „Malta” volt, amelyet akkoriban Magyar sor néven ismertek, és több utcát foglalt magában (a mai November 1. utca és a környező utcák). A másik közösség a „Crvena česma” (Vörös kút) nevű városrészben telepedett le.
A maltai magyarok a „Julka kocsmában” gyűltek össze – ez a mai „Malta” büfé. A családok tagjai közül sokan a Érem nevű (mai Erem) tanyán dolgoztak nagybirtokosok alkalmazásában. Latyarkán (Laćarak) is létezett Magyar sor, ahol több utcában éltek magyar családok. Ez a terület a mai Triva Vitasović Lebarnik Általános Iskola környékére esett, beleértve az iskola körüli utcákat is.
A Vörös kútnál (Crvena česma) élő magyarokról nincsenek adatok. Újvidéki történészekkel való konzultációk során derült ki, hogy az írott forrásokat valamikor áthelyezték, mégpedig három lehetséges helyszín egyikére: Zágrábba, Szarajevóba vagy Pestre.
*Projekat „Sremci u crvenim čizmama“ sufinansiran je od strane Ministarstva informisanja i telekomunikacija. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne odražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.
